Pecér (pöcér, ebfalkás, ebgondozó): hajdan a magyar fõurak udvarában az a személy, aki a vadászebeket idomította és azokat a vadászaton, hajtás közben vezette.
Krónikákban olvassuk, hogy Rákóczi Zsigmond felsõvadászi udvarához egy fõpecér, két kutyapecér, hat kutyafiú és egy kutyaszakács tartozott; gróf Csáky István szendrõi udvarában pedig lovaspecérek is tarttattak. E kifejezések, melyek akkor hunismant, valet de limiert, Jägerburschot, kennelsmant és whipet jelentettek, késõbb elavultak, részint mert az 1729. évi törvény a vadászatokat szûkebb korlátok közé szorította, részint mert az egyre sûrûbben alkalmazott német és cseh erdészek a magyar vadászmûszavak helyett idegen szavakat honosítottak meg. Ezért a pecér régi jelentését vesztette, s a hajdanitól ma már egészen különbözõ értelemben használt szó. Bérczy Károly 1860 körül a következõket írta: „késõbb a pecérek kizárólag cigányok voltak s az udvarban a legalárendeltebb állást foglalták el”.
Forrás: http://www.erdelyinimrod.ro/?page=10109
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése